Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület

A MESTERSÉGES DENEVÉRODÚK SZEREPE

A denevérek leggyakrabban fák odvaiban, hasadékaiban, kéreg alatti üregekben, épületek faácsolatainak, tetőszerkezeteinek nyílásaiban és fali üregekben tanyáznak. Itt biztonságban vannak a ragadozók ellen, s kis kolóniákat alkotva megfelelő mikroklímát képesek kialakítani önmaguknak. Csakhogy nem mindenütt van kellő számú denevérszállás, sok helyen nincs idős erdő, vagy öreg gyümölcsös, ahol a fákban odvak vagy hasadékok lennének szép számmal. Pedig a denevérek ilyen helyen is szívesen megtelepednének, mert rovartáplálék ezeken a területeken is van bőven. A denevérek különösen az éjszaka aktív rovarok túlszaporodásának megfékezésében lehetnek nagy segítségünkre. A csípőszúnyogok elleni biológiai védekezés egyik legjobb módszere az, ha a denevérek megtelepedését segítjük. Hazánkban már több településen, így Szolnokon is denevérsegítő program indult az ember számára kellemetlen rovarok túlszaporodásának megfékezése érdekében.

Ha tehát denevéreket szeretnénk megtelepíteni a környezetünkben, akkor az egyik leghatékonyabb és leggyorsabb megoldás az, ha mesterséges denevérodvakat helyezünk ki. Csakhogy nem mindegy, hogy milyen odvakat készítünk vagy vásárolunk, s azokat milyen módon helyezzük ki a lakókörnyezetünkben vagy a természetben.

Azt is fontos tudnunk, hogy a hazánkban élő 29 denevérfajból 22 használ pihenőhelyül fahasadékokat és odvakat, tehát gyakorlatilag ennyi faj közül van esélyünk arra, hogy a kihelyezett mesterséges denevérodúinkban tanyát üssenek. Nem árt, ha előre eltervezzük, hogy mely denevérek megtelepedését szeretnénk segíteni, azt is figyelembe véve, hogy melyek azok a fajok, amelyek az adott térségben egyáltalán előfordulhatnak. Egyesületünk célja az, hogy minden odúlakó denevérfaj számára készítsünk megfelelő mesterséges odútípusokat, amelyeket aztán minden érdeklődő ember számára elérhetővé tegyünk.

DENEVÉRODÚ TÍPUSOK

Az első típus egy kifejezetten nagyméretű odú, 200-300 denevér befogadására alkalmas. Mintegy
70 cm x 40 cm-es hátlapja van, súlya pedig denevérek nélkül is 10 kg. A tapasztalataink szerint ez az odútípus a leginkább alkalmas a szúnyogirtásban élen járó törpedenevérek megtelepítésére. A denevérek alul bújnak be a dobozba, s 2 db szobát is el tudnak foglalni. A szobákra történő felosztás azért fontos, mert mindkét helyiség klímája kicsit más az év bármely időszakában. Ez az odú egész évben alkalmas hely a denevérek számára, tehát nemcsak kölykezni tudnak itt, hanem telelni is. A Közép-Tisza térségében a természetvédelmi hatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival közösen több mint 50 db ilyen odút helyeztünk ki, s az a tapasztalatunk, hogy télen és nyáron is az odvak jó részét használják állandó szállásként a denevérek. Különösen a szoprán törpedenevérek (Pipistrellus pygmaeus) lakják, de a közönséges törpedenevérek (Pipistrellus pipistrellus), a korai denevérek (Nyctalus noctula) és a szőröskarú denevérek (Nyctalus leisleri) is előnyben részesítik ezt az odútípust. Sőt további fajok megtelepedése is várható, melyek az alábbiak:

pisze denevér - Barbastella barbastellus

kései denevér - Eptesicus serotinus

nimfa denevér - Myotis alcathoe

nagyfülű denevér - Myotis bechsteinii

hegyesorrú denevér - Myotis blythii

brandt-denevér - Myotis brandtii

tavi denevér - Myotis dasycneme

vízi denevér - Myotis daubentonii

közönséges denevér - Myotis myotis

bajuszos denevér - Myotis mystacinus

horgasszőrű denevér - Myotis nattereri

durvavitorlájú denevér - Pipistrellus nathusii

barna hosszúfülű-denevér - Plecotus auritus

szürke hosszúfülű-denevér - Plecotus austriacus

fehértorkú denevér - Vespertilio murinus 

Az odú leírása

Az odú collos deszkából készült, belső oldalfalai és az alsó felkapaszkodó rész rovátkolt felületű, ami a denevérek kapaszkodását segíti. Az odúnak két szobája van, a napsütötte külső oldali rekesz alja zárt, de ellenőrzéskor lenyitható. A két szoba a denevérek számára az odú belsejében átjárható. Mivel az odú alól nyitott, ezért a hátsó fali és az elülső szobából is a lepotyogó ürülék kihullik a dobozból. Így tehát takarítani különösebben nem kell, de néhány évente azért ajánlatos erős fényű lámpával benézni a két szobába, hátha pele vagy fakusz fészket rakott ott. Az odú speciális méretezése alapján nagyon kicsi az esély arra, hogy az odúban lódarázs vagy házi méh telepedjen meg. Ez azért lényeges, mert e két rovarfaj tömeges megtelepedése gyakorlatilag kizárná a denevéreket a búvóhelyről. A faodút kívülről hablemezzel vontuk körbe. Ez a réteg jó hőszigetelést biztosít, amire nemcsak télen, a nagy hidegben van szüksége a denevéreknek, de nyáron is, amikor a túlzott forróság veszélyezteti őket. A hablemezt azonban nagyon szeretik a harkályok kopácsolni, hiszen jól tudnak dobolni rajta, ami köztudottan a fakopáncsok alapvető revír jelző viselkedése. Ezért védelemmel kellett ellátni a hablemezt, s így körben és felül is bitumenes vízszigetelő lemezzel borítottuk be az odút.

Kihelyezés módja

Fa törzsére vagy ház falára javasolt az odú felhelyezése. Felrögzítés céljából az odú felső és alsó részén is van egy-egy fémpánt, rajtuk nyílások, amelyeken át csavarokkal , fémkampókkal vagy acéldróttal is odaköthetjük az odút a helyére. Célszerű alul és felül is a lehető legfeszesebben rögzíteni, hogy a szél jelentősen ne mozgathassa az odút, az ugyanis idővel a rögzítés oldását eredményezheti.  2-3 évente célszerű a rögzítés ellenőrzése, nehogy több év után a fa benője a rögzítő pontokat, vagy a kilazulást követően az odú leessen.

Az odvak tájolása szempontjából nincs kizáró formáció, azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az uralkodó szél által kitett vagy a kevésbé napsütötte északi házfalakon kevésbé szeretnek lenni a denevérek, mint a melegebb, szélcsendesebb helyeken. Ha van rá lehetőség, akkor ne csak 1 odút rakjunk ki, hanem akár 2-3 darabot is, hogy szükség helyzetben váltani tudják a tanyahelyeiket. Több odú esetében több égtáj felé tájolhatjuk odvainkat. Az odvakat lehetőleg minimum 5 méter magasságban helyezzük el, ami biztonságérzetet ad a denevéreinknek. Erdőben és gyümölcsösben lehetőség szerint 5-10 méter magasságban a fatörzsre szereljük az odúkat. Olyan helyet válasszunk, hogy az odúból szabadon ki tudjanak repülni a denevérek, tehát a mozgásukat a közvetlen kijáratnál sűrű lombozat ne akadályozza. Egyébként a sűrű lombkoronájú fára felhelyezett odvakat is elfoglalják a bőregerek, de a nyílás előtt és alatt 1-2 méter távolságban lehetőleg ne legyenek zavaró ágak és lombozat.

A denevérodúk környezetében érdemes 1-2 db mesterséges fakusz odút is kirakni, így elkerülhetjük azt, hogy a denevérodvakat pécézik ki pihenő- és fészkelő helyül a fakuszok.

Ha szerencsénk van, s jó helyre raktuk ki a mesterséges denevérodút, akkor akár már az első évben megjelenhetnek a lakók. Ez azonban nem garantált, gyakran előfordul, hogy egy-egy odúban akár 2-3 év elteltével érkeznek meg az első denevérek. Általában először 2-3 példány próbálgatja az odút, s ha teszik nekik, ezt követően csalogatják oda a populáció többi tagját. Ám ha szerencsénk van, az is előfordulhat, hogy rögtön százas egyedszámban foglalja el a kolónia az általunk felkínált szállást.

DENEVÉRODÚ TÍPUSOK

A második típus egy közepes méretű odú, 120-150 denevér befogadására alkalmas. Mintegy 50 cm x 30 cm-es hátlapja van, súlya pedig denevérek nélkül is 7 kg. A tapasztalataink szerint ez az odútípus a következő a sorban, ami  leginkább alkalmas a szúnyogirtásban élen járó törpedenevérek megtelepítésére. A denevérek alul bújnak be a dobozba, s 2 db szobát is el tudnak foglalni. A szobákra történő felosztás azért fontos, mert mindkét helyiség klímája kicsit más az év bármely időszakában. Ez az odú egész évben alkalmas hely a denevérek számára, tehát nemcsak kölykezni tudnak itt, hanem telelni is. Különösen a szoprán törpedenevérek (Pipistrellus pygmaeus) lakják, de a közönséges törpedenevérek (Pipistrellus pipistrellus), a korai denevérek (Nyctalus noctula) és a szőröskarú denevérek (Nyctalus leisleri) is előnyben részesítik ezt az odútípust. Sőt további fajok megtelepedése is várható, melyek az alábbiak:

pisze denevér - Barbastella barbastellus

kései denevér - Eptesicus serotinus

nimfa denevér - Myotis alcathoe

nagyfülű denevér - Myotis bechsteinii

hegyesorrú denevér - Myotis blythii

brandt-denevér - Myotis brandtii

tavi denevér - Myotis dasycneme

vízi denevér - Myotis daubentonii

közönséges denevér - Myotis myotis

bajuszos denevér - Myotis mystacinus

horgasszőrű denevér - Myotis nattereri

durvavitorlájú denevér - Pipistrellus nathusii

barna hosszúfülű-denevér - Plecotus auritus

szürke hosszúfülű-denevér - Plecotus austriacus

fehértorkú denevér - Vespertilio murinus 

Az odú leírása

Az odú collos deszkából készült, belső oldalfalai és az alsó felkapaszkodó rész rovátkolt felületű, ami a denevérek kapaszkodását segíti. Az odúnak két szobája van, a napsütötte külső oldali rekesz alja zárt, de ellenőrzéskor lenyitható. A két szoba a denevérek számára az odú belsejében átjárható. Mivel az odú alól nyitott, ezért a hátsó fali és az elülső szobából is a lepotyogó ürülék kihullik a dobozból. Így tehát takarítani különösebben nem kell, de néhány évente azért ajánlatos erős fényű lámpával benézni a két szobába, hátha pele vagy fakusz fészket rakott ott. Az odú speciális méretezése alapján nagyon kicsi az esély arra, hogy az odúban lódarázs vagy házi méh telepedjen meg. Ez azért lényeges, mert e két rovarfaj tömeges megtelepedése gyakorlatilag kizárná a denevéreket a búvóhelyről. A faodút kívülről hablemezzel vontuk körbe. Ez a réteg jó hőszigetelést biztosít, amire nemcsak télen, a nagy hidegben van szüksége a denevéreknek, de nyáron is, amikor a túlzott forróság veszélyezteti őket. A hablemezt azonban nagyon szeretik a harkályok kopácsolni, hiszen jól tudnak dobolni rajta, ami köztudottan a fakopáncsok alapvető revír jelző viselkedése. Ezért védelemmel kellett ellátni a hablemezt, s így körben és felül is bitumenes vízszigetelő lemezzel borítottuk be az odút.

Kihelyezés módja

Fa törzsére vagy ház falára javasolt az odú felhelyezése. Felrögzítés céljából az odú felső és alsó részén is van egy-egy fémpánt, rajtuk nyílások, amelyeken át csavarokkal , fémkampókkal vagy acéldróttal is odaköthetjük az odút a helyére. Célszerű alul és felül is a lehető legfeszesebben rögzíteni, hogy a szél jelentősen ne mozgathassa az odút, az ugyanis idővel a rögzítés oldását eredményezheti.  2-3 évente célszerű a rögzítés ellenőrzése, nehogy több év után a fa benője a rögzítő pontokat, vagy a kilazulást követően az odú leessen.

Az odvak tájolása szempontjából nincs kizáró formáció, azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az uralkodó szél által kitett vagy a kevésbé napsütötte északi házfalakon kevésbé szeretnek lenni a denevérek, mint a melegebb, szélcsendesebb helyeken. Ha van rá lehetőség, akkor ne csak 1 odút rakjunk ki, hanem akár 2-3 darabot is, hogy szükség helyzetben váltani tudják a tanyahelyeiket. Több odú esetében több égtáj felé tájolhatjuk odvainkat. Az odvakat lehetőleg minimum 5 méter magasságban helyezzük el, ami biztonságérzetet ad a denevéreinknek. Erdőben és gyümölcsösben lehetőség szerint 5-10 méter magasságban a fatörzsre szereljük az odúkat. Olyan helyet válasszunk, hogy az odúból szabadon ki tudjanak repülni a denevérek, tehát a mozgásukat a közvetlen kijáratnál sűrű lombozat ne akadályozza. Egyébként a sűrű lombkoronájú fára felhelyezett odvakat is elfoglalják a bőregerek, de a nyílás előtt és alatt 1-2 méter távolságban lehetőleg ne legyenek zavaró ágak és lombozat.

A denevérodúk környezetében érdemes 1-2 db mesterséges fakusz odút is kirakni, így elkerülhetjük azt, hogy a denevérodvakat pécézik ki pihenő- és fészkelő helyül a fakuszok.

Ha szerencsénk van, s jó helyre raktuk ki a mesterséges denevérodút, akkor akár már az első évben megjelenhetnek a lakók. Ez azonban nem garantált, gyakran előfordul, hogy egy-egy odúban akár 2-3 év elteltével érkeznek meg az első denevérek. Általában először 2-3 példány próbálgatja az odút, s ha teszik nekik, ezt követően csalogatják oda a populáció többi tagját. Ám ha szerencsénk van, az is előfordulhat, hogy rögtön százas egyedszámban foglalja el a kolónia az általunk felkínált szállást.